2013-09-16 11:49:49
Az ötven, hatvan évvel ezelőtti események is már történelemmé váltak. Míg vannak emlékezők, addig viszont a fiatalabbak kötelessége megörökíteni, a jövő számára megőrizni az emlékeket. A Rákosi korszaknak is vannak még feltáratlan eseményei. Ilyen a kitelepítések és a kuláküldözések korszaka is. Jászboldogházán erről írtak, adtak most ki könyvet.
Összefogott a falu, az elszármazottak, az 1951-ben a boldogházi tanyákra kitelepítettek és leszármazottai. Így született meg Papp Izabella nyugalmazott levéltáros könyve, aki tudományos igénnyel és – helybeli lévén – saját emlékeivel is dolgozott a könyvön. Nagy segítségére volt Besenyi Vendel helytörténeti kutató, aki a kulákkorszak, a mezőgazdaságban történt változások korának jó ismerője, átélője, s egy fejezetet e témában ő írt a könyvhöz. Nagyon szomorú korszakról kapunk hiteles képet e kötet által, mert az egykori kitelepítettek és helybeli befogadóik vagy leszármazottaik visszaemlékezésekkel és dokumentumokkal is segítették a feldolgozást.
A könyv bemutatója szombaton volt Jászboldogházán, ahol a polgármester, Szűcs Lajos arról szólt, hogy a falu közössége mindig összetartó, egymást segítő volt, így a befogadók és az ide „száműzött” 39 család békében, harmóniában élt. A könyv megszületésében sok elszármazott is segített, hazalátogattak a bemutató alkalmából, ami nagy öröm a polgármester számára és a falu vezetése számára is.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár fiatal igazgató-helyettese, Csönge Attila azt mondta, hogy érdeklődő olvasóként vette kézbe a kötetet, mert erről a korszakról még nagyon kevés kiadvány született, a korszakot alaposan még nem dolgozták fel. A kitelepítések 1951-53 között történtek. A Rákosi éra urainak, a jó elvtársaknak a budai, szép, nagy lakásokra szüksége volt. Így azok tulajdonosait, lakóit válogatás nélkül telepítették ki. Igaz, voltak mások is, akik „büntetést érdemeltek”. Ezek az emberek bírósági eljárás nélkül, csak egy értesítést kaptak, hogy menniük kell. Nem számított semmilyen érdem, csak a lakcím. Így került a számukra kijelölt kényszerlakhelyre, Jászboldogházára a kötetben szereplő 39 család 64 emberrel, köztük egykori miniszter, magas rangú tisztviselő, katonatiszt is.
A Törvényen kívül c. kötet bemutatója során szó esett arról, hogy a feldolgozás gerincét a visszaemlékezések adják, Papp Izabella tollából olvasmányosan megírva. Ez hatalmas munka volt, de megérte, mert így rajzolódik ki azoknak az éveknek az árnyalt, sokoldalú története. Az ide érkezettek ugyanis a befogadókkal együttműködve sikerrel, emberséggel, oldották meg a helyzetet. A hatalom 1951-ben a kulákokat is büntette, ám nem érte el célját az akció. A kitelepítettek önzetlenül segítő közegbe kerültek, beilleszkedtek, igyekeztek hasznossá válni a tanyákon, a helyi közösségben. Így, bár mindkét csoportot megfosztották javaiktól, jogaiktól, vagyonuktól, emberségüket nem tudták elvenni.
Papp Izabella azt említette a bemutatón, hogy az emlékezőkkel folytatott sok-sok beszélgetés során világossá vált, hogy a zsarnokság sosem képes elpusztítani az emberi értékeket. Szomorú és keserves korszak volt a boldogházi tanyákon megélt idő. Ám azt tapasztalta, hogy az emlékek erősebbek, mint a felejtés, így sikerült feldolgozni ezeket az éveket.
A könyv a Boldogbt Egyesület jóvoltából, szervezésében, kiadásában jelent meg. A Boldogházáról elszármazottak civil szervezetének vezetője, Veliczky Józsefné is köszönetet mondott Papp Izabella és Besenyi Vendel munkájáért, valamint a sok támogatónak, akik anyagiakkal is hozzájárultak a könyv kiadásához. Bizony hosszú volt a lista.
A könyv bemutatása után a vasútállomásnál folytatódtak az események. A kitelepítéseket a Nagy Imre kormány 1953 szeptemberében megszüntette, ezzel véget ért ez a korszak. A boldogháziak a történelem ezen eseményét egy emléktáblán megörökítették, melyet az állomás épületének falán helyeztek el. Itt Besenyi Vendel helytörténeti kutató mondott beszédet, majd Szűcs Lajos polgármester és Veliczky Józsefné egyesületi elnök közösen leplezte le, Csergő Ervin atya pedig megszentelte az emléktáblát. Így koszorúk, virágok is jelölik immár a történelem egy szeletének emlékét Boldogházán.
KE